Egy áldozat vagyok. A magyar egészségügy áldozata.

Égen földön keresem Doki Mauz létező egyedét. Mindhiába.

3héttel ezelött se hall se hall tüneteimmel fül-orr-gégészetre mentem.

János Kh. Dr. Nem Mártonbené. Használjon orrcseppet, hisz ez csak egy kis fülkürt hurut. Hurrá!!!

...hát igen, de tegnap egész éjjel lázas voltam és, mintha egy kondért húztak volna a fejemre. Próbáltam a már említett kórházba bejutni. (A KÓRHÁZ MIÉRT NEM GYÓGYHÁZ???) Egy hét múlva kaptam volna időpontot, amikor már kondér helyett hordó érzésem lett volna. Na mindegy.

Protekcióval jutottam a Hercegprímás utcai rendelőintézetbe. 11órakor útnak indultam volna, ha a kocsim hátsó kereke nem szorult be volna. Így mentem hát taxival, nem gyalog egy daxlival.

Délre már be is csekkoltam.

Igazán izgalmas volt a várakozás. Végignézhettem a Szomszédok kitudja hányadi részét, így Hacser Józsa remek alkoholista alakítását. (hatalmasakat kacagtam) ...és szóba elegyedtem a takarítónővel is, aki elmesélte miről ismerszik fel a padlóra ragadt rágógumi. Természetesen az orvosokról zseniális ismerettel beszélt.

Egyig volt a rendelés, kettőre ripsz-ropsz már a vizsgáló székben kerültem.

Turbóra kapcsoltam mondani valómat, hogy ne essek ismét áldozatul.  De szerencsére Dr. Körültekintő kezei közé keveredtem. (aki első napján volt túl, eme bájos intézetben) Diagnózis: "teljes felsőlégutikatyvasz"   Kezelés: gégediéta (ezért mára már csak az írás marad), antibiotikum (bivaly típusú), erős orrspray, allergia elleni szar öööööööö szer.

Most gyógyulok, gyógyulnék, ha az immunom, mint jó karmester, nem intett volna a hányás szekciónak.