Így lettem László Zsolt szeretője

Reggelizni sem engedek magamnak, úgy ég a mondani való az ujjaim alatt.

Tegnap este beburkolództam a pihe-puha paplanom alá és a televízió távirányító gombjához nyúltam. Abban a szent minutumban kezdődött, a briliáns szereposztással induló Géniusz, az alkimista című krimisorozat.

Végre! Laza testtel és merev tekintettel kezdtem bele e misztikus történet figyelésébe. Egyszerű szórakozásnak szántam, de altatás lett a vége….és kikívánkozott belőlem, hogy monitorra vessem primitív gondolataim.

Hihetetlen, hogy a misztikum és a félelem eljátszásához egy-egy zseniális színművész miként nyúl. Sokuknál megfigyeltem a merev nyak és feszes test, mint személyiség szerepel színészi tárházukban. De könyörgöm, ez nem egy táncszínház. Véleményem szerint félkezű, kigyúrt, csinos, helyes férfi is lehet gonosz, hiszen ez belülről fakad.      Bár lehet, hogy a következő részben kiderül, hogy mindenki ufó és nem tudnak emberesen járni.

Nem mondhatnám, hogy nem kerültem László Zsolt hatása alá, hiszen egész éjszaka álmomban, mint szeretőm jelent meg. A tudatalattim szerint, így ő nimfománnak és nem szürreálisnak tűnő figurája eme sorozatnak.

Erdélyi Timi szintúgy. Igazán dögös csaj lett belőle, de attól, hogy saját magától „elélvez” a filmvásznon, még nem egy gonosz karakter, inkább pornófilmbe illő fruska. Kérdem én. Ehhez kell a Színművészeti Egyetem elvégzése?

A halott, Oscar díjat érdemelne, főleg amikor egy hatalmas terem üvegkupolája alatt azonosítja a fia, Stohl András. Minek tologatják szegények a hullát ide-oda?  Már rég a fagyasztócellájában kéne pihenni vagy a boncasztalon. Persze, persze szép a kép.      Nyugodt szívvel csinálhattak volna egy Pécsről szóló dokumentumfilmet. (nyilván így többet lehetett kaszálni)

Egy kis pozitívum.                                                                                            Mint ahogy Pécs, a Zsolnay váza is gyönyörűséges eleme a kriminek.                    Lehetek nagyon rosszindulatú, de egy valakit nem tudok szidalmazni és ő Stohl András, pedig nem szívlelem. Hihetetlen hitelességgel és természetességgel mozog karakterében. Itt látszik, hogy ki az aki lehetőséget kap a filmbéli szereplésekre a magyar színésztársadalomban. Bucinak, mint az autóvezetésben, a rengeteg rutin ad kiválóságot.

Alföldi Róbertről nem hiszem el, hogy szerelmes lesz az egyetemista okos tojás lányba. Inkább magáért rajong és hunyorgással fejez ki szerelmet vagy gyűlöletet. A Nemzeti Színházba ez való, a filmre sokk.

…És jöjjenek az István a király „szupersztárjai”. Ők azok akiknek, még a rutin sem adna tehetséget.

Sajnos, hogy mi lett a vége az első résznek, arra már nem emlékszem. A nyomasztó képi világ és a dünnyögő titokzatos hangfoszlányok álomba ringattak.

…ahol sokkal kellemesebben éreztem magam!